Toldy Ferenc

(Buda, 1805. augusztus 10.-Budapest, 1875. december 10.)

"Ó a magyar irodalomtörténet atyja, s vállain fog emelkedni mindenki, ki e térre lép." Emlékbeszédében Gyulai Pál nem elsőként, de egy azóta is tőle idézett, szállóigévé vált metaforával nevezte Toldy Ferencet szaktudománya alapítójának.
Könyvei újraolvasásával átértelmezhetjük ennek az érdekesen ellentmondásos apa- sőt atyafigurának tudománytörténetileg sajátos szellemi útját, melynek iránya és irányváltásai, megszakítatlansága és szakaszai megannyi kérdést. vetnek föl. Hogyan vált Franz Schedel és Josepha Thalherr német anyanyelvű fiából, Franz Karl Joseph Schedelből a reformkorban magyar költő, műfordító, szerkesztő és kritikus, végül olyan tudós irodalomtörténész, aki tudománya anyagválogatási elvének újraértelmezésével oroszlánrészt vállalt a magyar irodalomtörténet magyar nyelvű művekre szűkítésében, s többek közt éppen a német nyelvűek kizárásában? Hogyan lett Virág Benedek, Kisfaludy Károly és Horvát István reményteljes pártfogoltjából, majd főként Kazinczy lázadó tanítványából, Vörösmarty és Bajza ifjúkori barátjából az Akadémia titkára, a Kisfaludy- Társaság elnöke, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, a magyar nyelv és irodalom egyetemi tanára, a magyar írásbeliség múltjának első számú kutatója, kallódó életművek fáradhatatlan összegyűjtője, máig olvasott, iskolai tananyaggá vált szövegek nemegyszer, első kiadója és méltatója? Miből mivé alakult az ő kezén az irodalomtörténeti nagyelbeszélés, hogyan alakultak ki e reprezentatív tudományos műfaj sajátságai, nyelvezete, előfeltevései és módszerei? Hogyan hatott ez a sokáig példának tekintett munkásság az irodalomtörténészi feladatértelmezésre, beleértve tudósi munka és politikai feladatvállalás kényes viszonyát? Mit mondanak nekünk ma a régi és az új irodalomtudományról Toldy Ferenc művei?

Dávidházi Péter (MTA Irodalomtudományi Intézet)
 http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc