Gundel Károly

(Budapest, 1883. szeptember 23.-Budapest, 1956. nov. 28.)

Hatéves korában vette fel először a pincérkabátot apja szállodájában, de a vendéglátással talán korábban eljegyezte magát, hiszen már apja, Gundel János is a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnöke volt. Kétségkívül a szakma világszerte híres magyar képviselője ő, neve jelképpé vált, éttermébe ma is elzarándokolnak az idelátogató külföldiek. A nemzetközi elismertséget a New York Times 1939-ben megjelent cikke alapozta meg, mely szerint "A New York-i Világkiállításon felállított éttermének nagyobb turisztikai hatása volt Budapestre, mint egy hajórakomány prospektusnak."
A városligeti (Wampetics, majd Gundel) étterem tulajdonosaként, a Royal Szálloda és a Szent Gellért Szálloda éttermeinek bérlőjeként olyan szellemi örökséget hagyott hátra, mellyel örök érvénnyel írta be nevét a magyar gasztronómia történetébe. Ennek a szellemi örökségnek a része az az irodalmi munkásság, melyet számtalan hosszabb és rövidebb tanulmányon kívül a számos nyelvre lefordított Kis magyar szakácskönyv (1937) is fémjelez. Karinthy Frigyes is az ő tanácsai alapján írta meg a Vendéget látni -Vendégnek lenni (1933) című könyvecskéjét.
"Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért ételt és italt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, kinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal" -vallotta, és ez az ars poetica fejezi ki hivatástudatának lényegét. Egyik híres vendége, Kellér Andor így látta ezt a másik oldalról: "Minden vendéget egyforma kedvességgel üdvözölt, de görnyedés nélkül, nem a hasznát sóvárgó üzletember alázatával, hanem a vendéget szívesen látó házigazda figyelmességével." Szakmai titka- Imre fia szerint "a nyersanyag és késztermék azonos minőségében, a kiváló gárdában, a folyamatos ellenőrzésben, a választék bőségében, változatosságában, a kreatív készségben rejlett, valamint abban, hogy ragaszkodott a nagy forgalom kicsi haszon elvéhez." Ehhez csak azt kéne hozzátenni, hogy mesterien ötvözte a külhoni tapasztalatokat a magyar sajátosságokkal, amihez jó alapot biztosított a külhonban (Franciaország, Svájc, Németország) eltöltött tanulóévek. Maga járt ki reggelente a piacra beszerezni az elsőrendű és friss húsokat és zöldségeket, mert alapelve -mely nemzetközi szállóigévé vált -így szólt: "Jó minőségű alapanyagból könnyű rosszat főzni, de rosszból sohasem lehet jót!"
Ételkreációi vagy még inkább költeményei, mint a Pethes-leves, a Fogas Gundel módra vagy éppen a Gundel palacsinta, hogy csak néhányat említsünk, mind a mai napig rangos helyen szerepelnek étlapjainkon és menükártyáinkon. Neve egyet jelent a minőség és a szakmaiság magas szintű művelésével, a lelkiség és az állhatatosság talaján. Ezt a tisztességes tehetséget nélkülözhetetlen magatartást örökölte meg népes családja, valamint az általa vállalt és az Őt vállaló és valló közösségek. Méltán példaképünk több
generáción át.
 

Kiss Imre (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)