Czóbel Béla (Budapest, 1883. szept. 4.-Budapest, 1976. jan. 30.)

Czóbel Béla festő, Kossuth-díjas (1948), érdemes (1958) és kiváló művész (1963), az
École de Paris jelentős magyar képviselője, a 20. század első felének magabiztos tehetségű, szuverén alakja.
Mégis, honnan érkezett Czóbel a magyar festészet nagyjai közé? Tanulmányait, mint annyian, a nagybányai szabadiskolában kezdte 1902 nyarán. Iványi Grünwald Béla tanítványa volt, és a következő években is többször visszatért ide. Megjárta a müncheni akadémiát (1902), a párizsi Julian Akadémiát, szalonokon és tárlatokon szerepelt Budapesten és Párizsban. Első munkái még a szecessziótól megérintett plein air
tanulmányok volták. Festészetére döntő befolyással mégiscsak a párizsi tartózkodás volt; barátságot kötött Picassóval, Braquekal, Modiglianival és a Vadak (Fauves) csoportjához tartozó több festővel. 1905 őszén és a további években a Salon d'Automne-ban, a fauves-ok termében állította ki kompozícióit (Szalmakalapos férfi, Festők a szabadban, 1906). Ezekkel a plakátszerűen kiterített képekkel, erős kontúrokkal érthető módon nagy hatással volt a nagybányai fiatalokra, a későbbi Neósokra. Czóbel ebben az időben szinte kétlaki életet élt Párizsban és Magyarországon. 1907-1912 között több fiatal festővel együtt a nyarakat Kernstok Károly nyergesújfalui művésztelepén töltötte. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Neoimpresszionisták Köre (MIENK) megalakításában, a Műhely kiállításain a Nyolcak tagja volt, bár kiállításaikon nem szerepelt. Az első világháború idején műveinek nagy része megsemmisült. 1914-1919 között Hollandiában élt, 1919-1925 között Berlinbe költözött, ahol a Freie Sezession tagja lett.
Első budapesti gyűjteményes kiállítását 1924-ben rendezte meg a Belvedere szalonban. 1925-ben Berlinből ismét Párizsba költözött. A párizsi Galerie Bing 1927-ben reprezentatív kiállításon mutatta be a fauves-ok 1904-1908 közötti tevékenységét, ahol Festők a fák alatt című képével jelentkezett. 1934-ben szerepelt első ízben a Velencei Biennálén. A harmincas évek elejére kialakult, és a továbbiakban lényegében nem változott az a sajátos festői világ, amelyben ösztönösen megőrizte a természethez kapcsolt emberi és formai függetlenségét. Témái ennek megfelelően: csendéletek, enteriőrök, tájak és aktok voltak. 1939-ben került először Szentendrére, a második világháború idején ez lett állandó tartózkodási helye.
A háború befejezése után a teleket Párizsban, a nyarakat Szentendrén, a művészteleptől kissé elkülönülten töltötte, bár a kollektív kiállításokon rendszeresen részt vett, így az Európai Iskola utolsó kiállításán is. 1975-ben művei bemutatására múzeum nyílt Szentendrén.
 

Aknai Katalin (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet)
 http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/c/czobel/index.html