Ornitológus, etnográfus, politikus, az utókor "az utolsó magyar polihisztor" néven említi személyét. Tevékenysége megalapozta, meghatározta a hazai néprajz, a nyelvészet, a régészet és a természettudomány útját. 1906-ban indítványára emelték törvényerőre
"A madarak és fák napja" rendszeres, évenkénti megtartását. Tudományos és közéleti
tevékenységét 23 könyv és közel 1200 cikk, tanulmány dokumentálja. 1953-ban vette
fel nevét a Miskolci Múzeum. Lillafüredi lakhelye, amelyet "Peleházá"-nak nevezett, 1974-től látogatható mint Herman Ottó Emlékház. Miskolc város önkormányzata 1995-től Herman Ottó tudományos díjat adományoz.
Breznóbányán (ma Brezno, Szlovákia) született 1835-ben. Miskolcon tanult az evangélikus főgimnáziumban, Bécsben géplakatos képesítést szerzett. 1863-ban a lengyel szabadságharcosok sorába állt. Hazatérése után,Kőszegen fényképész műtermet tartott fenn, közben madarak preparálásával is foglalkozott. Így került Kolozsvárra, ahol az Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett (1870-ig). Az Ellenzék újságírója, majd a Magyar Polgdr főmunkatársa (1872-ig). 1874-ben Budapestre költözött, s hamarosan a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának munkatársa lett. 1879-től a Függetlenségi és 48-as Párt programjával országgyűlési képviselő lett. Az emigrációban élő Kossuth Lajost két alkalommal is felkereste Turinban.
Kolozsvárott lépett tudományos pályára, ekkor jelentek meg első írásai, s ebben az időben
kapcsolódott be a politikai életbe is. A madarak vándorlása figyelmét az ornitológia felé irányította. Megszervezte az ornitológusok II. nemzetközi kongresszusát Budapesten, s ennek nyomán alapíthatta meg a Magyar Ornithológiai Központot (1893, Madártani Intézet néven ma is működik), amelynek haláláig igazgatója volt. EIsősorban ornitológiával foglalkozott, de zoológiai és etnográfiai kutatásai révén a pókokat, a magyar népi halászatot, a pásztorkodást és a népi építkezést is behatóan tanulmányozta. A régészettel akkor került bensőségesebb kapcsolatba, amikor a miskolci ún. Bársony-házi leletekben (1891, kőszakócák) az ősember eszközeit fedezte fel, s ezzel a magyarországi ősrégészeti kutatások elindítójává, a bükki barlangok (1903, Szeleta-barlang) paleolit feltárásainak kezdeményezőjévé vált. A nyelvészet felé történt kalandozását bizonyítja még halála évében napvilágot látott könyve, a pásztorok szókincséből készült gyűjtése.
1914-ben Budapesten hunyt el, ott is lett eltemetve, de sírját 1965-ben (születésének 130. évforduláján) -végakaratának megfelelően -a Miskolchoz tartozó Hámor temetőjébe helyezték át.
(Rémiás Tibor, Hermann Ottó Múzeum)
Lambrecht Kálmán : Hermann Ottó életrajza 36 képpel:
