Jávorka Sándor
(Hegybánya, 1883. március 12.-Budapest, 1961. szeptember 28.)
Botanikus, nemzetközileg is elismert flórakutató. A Tudományegyetemen szerzett diplomát, 1905-tól öt évtizeden át a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályán dolgozott. A 
Tanácsköztársaság idején igazgatóőrré nevezték ki, 1920-ban lefokozták, s csak 1934-tól volt ismét a Növénytár igazgatója.
Nevéhez fűződik a magyar flóra részletes, kritikai feltárása, amelynek eredményeként 1924-1927-re megjelentette az 1300 oldalas, kétkötetes növényhatározóját Magyar flóra címmel, amely az ország virágos és edényes virágtalan növényeinek kézikönyve. Ebben írja le a Kárpát-medence flórájának fajait, s nyerte el e művével az MTA Marczibányi-jutalmát. Ennek mintegy mellékletéül látott napvilágot 1926 és 1934 között füzetes formában A magyar flóra képekben sorozata, amelyben 4000 növény rajzát is közreadta Csapody Vera jóvoltából. Ez a munka a hazai flórakutatás mérföldkövének tekinthető, hiszen abban a Kárpát-medence valamennyi magasabb rendű fajának kritikai áttekintése található meg, Csapody morfológiai rajzaival. Ennek egy kötetbe sűrített modern változata 1975-ben jelent meg az MTA gondozásában.
Nagy kézikönyvének tömörített változata 1937-re készült el, amelyet ismét Csapody Vera ábrái kísérnek, s ezeken mitegy ezer növényfajt mutatnak be. Jávorka és Csapody közös munkájának eredményeként még jó néhány botanikai kötet, kézikönyv jelent meg, köztük 
említjük az első kiadásban 1950-ben közreadott Erdő-mező virágait, az 1962-ben megjelent Kerti virágainkat, valamint az először 1980-ban napvilágot látott Erdő-mező
növényeit. Az utóbbi elkészítésében Csapody István is közreműködött.
Jávorka szakmája múltját is kutatta, s feldolgozta nagy elődje, Kitaibel Pál herbáriumát, amely munka 10 évet vett igénybe. Kitaibel hagyatékát 1926 és 1936 között tárta a nagykőzönség elé a Magyar Nemzeti Múzeum folyóiratában, 1957-ben pedig egy rendkívül színvonalas monográfiában írta meg Kitaibel tudományos életrajzát. Jávorka is szorgalmas gyűjtő volt, több mint 200 ezer lapnyi herbáriumi növényt hagyott az utókorra. Nevéhez 18 könyv megírása fűződik. Őt tartják Délkelet-Európa flórája egyik legjobb ismerőjének. Több mint 100 növényalaknak ó adott nevet, róla pedig 40 növényt neveztek el. Főszerkesztóje volt az Akadémiai Kiadó gondozásában közreadott Magyarország kultúrflórája című sorozatnak, s néhány éven át ő szerkesztette az Akadémia botanikai kutatásait bemutató idegen nyelvű szakfolyóiratot. 1936-ban lett az MTA levelező, 1943-ban r. tagja. Egykori munkahelye, a Magyar Biológiai Társaság őrzi szellemi örökségét, amelynek első elnöke volt. Tiszteletére a botanika, illetve az ökológia kimagasló műveléséért emlékérmet nevezett el róla. Társzerzőkkel írt könyvei közül kiemelkedó a Soó Rezsővel együtt közreadott munkája, amely A magyar növényvilág kézikönyve címmel látott napvilágot 1951-ben. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Szakcikkeiben florisztikával, rendszertannal és erjedéstannal foglalkozott, többnyire a Kárpát-medence, az Alpok és a Balkán területével összefüggésben. Tatán szakközépiskola őrzi a nevét.
Priszter Szaniszló (az ELTE Botanikus Kertjének ny. igazgatója)
A könyvtárban megtalálható művei:
Kitaibel Pál
Kerti virágaink: Közép-Európai dísznövények színes atlasza
