Podmaniczky Frigyes
(Pest, 1824. június 20.-Budapest, 1907. október 19.)
Podmaniczky Frigyes báró politikus, író, az 1848-1849-es szabadságharc utáni hazai liberális tábor egyik "szürke eminenciása", a magyar főváros 1872 utáni nagyszabású korszerűsítésének irányító, s egyben jelképes egyénisége volt. Régi felvidéki nemesi
családból származ
ott, ő maga azonban nem számított gazdag embernek.
A reformkorban, 1843-1844-ben írnokként vett részt Ráday Gedeon gróf oldalán az országgyűlésen, majd 1845-1846-ban jogot tanult a berlini egyetemen, utána Pest vármegye aljegyzője. 1847-1848-ban a főrendiház tagja, 1848-ban az új, népképviseleti országgyűlés felsőházának jegyzője lett. Nemzetőrként harcolt Jellasics serege ellen;
1849 elejétől huszár honvédszázados. Világos után az osztrákok büntetésből közlegényként besorozták a császári seregbe, és Milánóba vezényelték, ahonnan jó egy év után szabadult. 1851-től látszálag visszavonultan élt, népszerű regényeket írt, ugyanakkor titkos futárszolgálatot látott el a hazai ellenállók és a Kossuth-emigráció között. Jó barátság fűzte Tisza Kálmánhoz, mellette az ún. balközépi ellenzéki politika, a Deák Ferencénél erélyesebb, de nem forradalmi utat hirdető önállásodási pártcsoportosulás egyik kovácsolája volt. 1861-ben Szarvas képviselőjévé, a parlament másodelnökévé választották, innentől kezdve 1906-ig országyűlési képviselő és 1889-től 1905-ig a kormányzó Szabadelvű Párt elnöke volt. Podmaniczky forma szerint nem tartozott a politikát alakítók közé -dacára pártelnökségének -, valójában azonban műveltsége, tekintélye és szerteágazó személyi kapcsolatai révén a kor befolyásos politikusának számított. Megkönnyítette működését türelmes, barátságos egyénisége, ezért is bízták meg 1875-1885 között a Nemzeti Színház, illetve az Operaház akkoriban kényes feladatot jelentő intendánsi tisztségével. Szépírói munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia 1859-ben tagjává választotta. (Útleírásai, különösen bőséges emlékirata, a Naplótöredékek olvasmányos forrása a reformkortól 1887-ig tartó
eseménydús történelmi korszaknak. )
Budapest egyesítése után, 1873-tól a főváros kiépítését, rendezett fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke (ténylegesen vezetője) lett, aki az üzleti, pillanatnyi érdekek és a távlaticélok, a fővárosi vezetés és a kormányzati szándékok harmonizálásával nagyban hozzájárult Pest-Buda világvárossá alakulásához. Az ő vezetése idején készült el a főváros első rendezési terve, sorra épültek ki a dunai rakpartok, a sugárutak, körutak, s megtörtént a pesti belváros rendezése is. Podmaniczky Frigyes báró a főváros "előkelő alakja", köztiszteletben álló egyénisége volt, akit Krúdy Gyula "Budapest vőlegényé"-nek nevezett el. Szobrát 1991-ben a róla elnevezett téren állították fel.
Szász Zoltán (MTA Történettudományi Intézet)
