Horváth Keresztély János fizikaprofesszor, a felsőbb fizika, a kísérleti fizika és a mechanika egyetemi tanára, Kant filozófiájának bírálója volt.
A nagyszombati egyetemen tanult, majd az ottani convictus igazgatója volt. Jezsuitaként 1769-től kezdődően adott elő a nagyszombati egyetemen és a budai jezsuita akadémián logikát és metafizikát. 1770-ben ő lett nyugalomba vonulásáig a filozófiától különvált fizika professzora. A jezsuita rend feloszlatása után is az egyetem kötelékében maradt. Azt követően is ő vezette a fizika tanszéket, hogy 1777-ben az egyetem Nagyszombatból Budára költözött. A már Budára helyezett Tudományegyetemen belül 1782-ben jött
létre a Mérnökképző Intézet (Institutum Geometricum), ahol szintén tanított. 1784-1785-ben az egyetem rektora volt. 1790-ben tagjává választotta a göttingeni tudóstársaság. Nyugdíjazása (1791) után egresi apátként dolgozott. Korának egyik legtermékenyebb tankönyvírója volt. Munkáiban a Bécsben élt Makó Pál tankönyveire és más jeles szakmunkákra is támaszkodott, de több ponton túl is lépett azokon. Budán 1784-től Nemetz József János és Pasquich János voltak a tanszéki munkatársai. Pasquich -később maga is professzor, majd a csillagvizsgáló igazgatója lett -német nyelvre fordította Horváth Keresztély János néhány latin nyelven közreadott munkáját. Tankönyveit, szakkönyveit nemcsak Magyarországon jelentették meg, hanem számos munkájából Augsburgban és Velencében is készült kiadás. Az utóbbiak között említjük a logika, a metafizika és az általános fizikai, valamint a matematika alapjait tárgyaló tankönyvét. Az 1767-ben kiadott fizikájára Goethe is hivatkoiott. E könyvében a szűkebben vett fizika mellett foglalkozott a hegységkeletkezés, a vulkanizmus és a földrengések okaival is, s összefoglalta a légkörről és a vízrajzról való alapvető tudnivalókat. Fizikai tankönyvei mellett elsők között írt hazánkban statikai, hidrosztatikai, hidraulikai, gépészeti, mechanikai, aerosztatikai és pneumatikai szakkönyveket, utóbbiakat elsősorban a Mérnökképző Intézet hallgatói számára.

Életművének kutatója, M. Zemplén Jolán állapította meg tankönyveiről: "Mint képzett és olvasott fizikus eljut addig a határig, ameddig a XVIII. században rendelkezésre álló adatok és a hallgatóság matematikai ismeretei alapján ellehetett jutni. A könyvek fő érdeme az anyagnak olyan mintaszerű rendbe szedése, amilyennel külföldi szerzőknél is ritkán találkozunk."
Az 1783-ban megjelent munkájában Európában elsők között foglalkozott a hidrogénnel töltött léggömb számításaival és elméletével. Tegyük hozzá, hogy a kötött léggömbbel történő kísérletek kezdete erre a korszakra tehető, hiszen a Montgolfier testvérek első léggömb-bemutatója 1783. június 5-én volt, a magyarországi kísérletek pedig csak a következő évbenkezdődtek.

Gazda István (Magyar Tudománytörténeti Intézet)