Brunszvik Teréz

(Pozsony, 1775. július 27.-Vácduka, 1861. szeptember 23.)

A nemzeti emlékezet az első hazai kisdedóvó létrehozójaként, a női emancipáció egyik úttörőjeként, számos nőegylet, ipariskola és cselédlányokat képző intézmény alapítójaként tartja számon. Fiatal korától kezdve érdekelték a pedagógia kérdései, ezért 1808-ban testvérével, Jozefinnel (Beethoven "halhatatlan kedvesé"-vel) Svájcba utazott, hogy megismerkedjen Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) tanítási módszerével. 1828. június 1-jén Budán, a krisztinavárosi Mikó utcai házukban megnyitotta az első hazai kisdedóvót, amelynek az "Angyalkert" nevet adta. Ezt az intézményt -mai fogalmaink szerint -aligha tekinthetjük óvodának, hanem sokkal inkább "kisgyermekiskolá"-nak, mivel oda hétéves koruktól járhattak a növendékek, akiknek írást, olvasást, számolást, rajzot, éneket, kézimunkát és magyar nyelvet tanítottak. Brunszvik bőkezű adományából kisdedóvó nyílt a Vízivárosban, majd az Úri utcában is. Jelentős összegekkel támogatta a lipótvárosi, nagyszombati, pozsonyi, nagyváradi, kolozsvári intézmény létrehozását, 1843-ban pedig -Wesselényi Miklós báróval közösen -Zsibón alapított kisdedóvót. Az 1830-as években az ő nevéhez fűződik az első bécsi óvoda és a hegedűgyártásáról világhírű Cremona hasonló intézményének létesítése. Ezen kívül jelentős pénzösszegekkel segítette az augsburgi és müncheni "gyermekkertek" megalapítását is. 1836-ban a grófnőnek döntő szerepe volt a "Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület" megszervezésében. Kezdeményezésére hozta létre ugyanebben az évben Bezerédj Amália (1804-1837) grófnő a Tolna megyei Hidja-pusztán -Lengyel község határában -az első vidéki óvodánkat.
A hazai kisdednevelés fontos eseménye köthető 1837-hez, amikor Wargha István (1808-1876) Tolna mezővárosban megalapítottaaz első hazai óvóképző intézetet, amely hat év múlva Pestre települt át, és ott Ney Ferenc lett az igazgatója. Brunszvik jelentős energiát fordított unokahúga és "szellemi gyermeke", Teleki Blanka (1806-1862) nevelésére, hazai iskoláztatására és külföldi tanulmányútjaira is. A szabadságharc eseményei lelkesítő erővel hatottak Teréz grófnőre, szimpatizált a radikális nemzeti törekvésekkel, a Habsburg-ház trónfosztásával és a honvédsereg katonai sikereivel. Ezzel magyarázható, hogy 1851-ben -Teleki Blanka pere kapcsán -az osztrák hatóságok bíróság elé idézték a 76 éves idős asszonyt, akinek meghurcoltatása megdöbbenést és felháborodást váliott ki a hazai közvéleményben. A megalázó procedúra után már visszavonultan élt, s rokona, báró Forray Andrásné (Brunszvik Júlia) vácdukai birtokán hunyt el.
 

V. Molnár László ( Pécsi Tudományegyetem)
 

Bővebben:

 http://www.ujakropolisz.hu/cikk/egy-nagy-magyar-honleany-brunszvik-terez-1775-1861-portreja