Gózon Gyula
(Érsekújvár, 1885. április 19.-Budapest, 1972. október 8.)
Gózon Gyula a két világháború közötti magyar filmgyártás egyik legkitűnőbb karakterszínésze volt. Pályáját Rákosi Szidi színiiskolájában kezdte; már itt kitűnt ének-
és tánctudásával. Kezdőként néhány évig a Délvidéken lépett fel. Itt kötön életre szóló barátságot az 1930-as évek másik csillagával, az akkor még szintén kezdő Kabos
Gyulával. Gózont 1906-ban Nagyváradra szerződtették. A város a vidéki színészek álma volt pezsgő kultúrájával, művelt közönségével. A művész hamarosan Kabos szerződtetését is elérte. Hamarosan olyan nagyságokkal hozta össze a sors, mint Ady Endre és Juhász Gyula. 1910-ben felkerült a fővárosba, Nagy Endre híres pesti kabaréjába, majd az újonnan megnyíl
ó budapesti Népoperához szerződött, S elsősorban operett-szerepekben lépett fel. Az első világháború idején, a Népopera bukása miatt munka nélkül maradva társaival (pl, Gyárfás Dezsővel, az ismert kupléénekessel vagy a később Michael Curtiz néven rendezőként az Oscar-díjat is elnyerő Kertész Mihállyal) megalapította az Apolló Színházat. Ez valójában kabaré volt. Repertoárjában a magyar kabaréirodalom legjobbjainak (pl. Gábor Andor, Karinthy Frigyes, ,Harsányi Zsolt, Lovászy Károly) művei szerepeltek. Önálló irodalmi kabarét is alapított (Muskátli Kabaré), ez azonban 1920 elején megbukott. Gózon játszott a Király, a Renaissance, a Blaha Lujza és a Magyar Színházban, az igazi fordulat akkor következett be pályáján, amikor a Belvárosi Színházhoz szerződött. A korábbi énekes szerepek után ugyanis itt vált belőle végre elismert prózai színész.
1935-1941 között a Nemzeti Színházban már igazi színésznagysághoz méltó feladatok várták: játszott többek között Szigligeti Ede Liliomfijában, a Hamletben Poloniust alakította, a Szentivánéji álomban pedig Vackort.
Filmes pályája még a némafilm idején kezdődött. Szerepelt az első magyar hangos nagyjátékfilmben, A kék bálványban (1931) és a nagy sikerű Hyppolit, a lakájban (1931). Ettől kezdve egymást érték a felkérések. Számos máig is népszerű filmben feltűnt: Rákóczi induló, Emmy, Meseautó, Lila akác, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Lovagias ügy, Egy lány elindul, Az én lányom nem olyan, Péntek Rézi stb. Elsősorban karakterszerepeket kapott, többnyire kisembereket (kalauz, pincér, inas, tisztiszolga stb. ) formázott meg. Karrierjét a második világháború akasztotta meg, mivel nem tudta igazolni "fajilag tiszta" származását. A háború után azonban ott folytatta, ahol abbahagyta: a Nemzetiben, immár nagy öregként, többnyire felesége, Berky Lili társaságában. Az újrainduló filmgyártás is igényt tartott rá: az 1950-60-as években olyan filmek sikereihez járult hozzá, mint a Janika, a Civil a pályán, a Déryné, az Állami áruház, a Simon Menyhért születése, A csodacsatár, a Gerolsteini kaland vagy a Felmegyek a miniszterhez. Szerepei azonban egyre kisebbek lettek: felesége 1958-ban bekövetkező halála után Gózon pályája megtört, az öregség és a betegség egyre jobban lhatalmasodott rajta. 1963-ban lépett színpadra utoljára, s hamarosan a filmezést is abbahagyta.
Slíz Mariann (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/f-j/gozon.htm
