Fejér Lipót (Ság, 1880. február 9.-Budapest, 1959. október 15.)
Fejér Lipót Pécsett érettségizett, majd a budapesti Műegyetemre iratkozott be, ahonnan átment a Tudományegyetemre. Az 1899-1900. tanévet a berlini egyetemen töltötte. Professzorai közül különösen H. A. Schwarz volt rá irányító hatással. Felhívta figyelmét a Fourier-sorokra, amely területen Fejér kiemelkedó eredményeket ért el. Első nemzetközi sikerét még egyetemista korában a Fourier-sorok új összegzési eljárásáról szóló, a francia akadémia lapjában, a Comptes Rendus-ben 1900-ban megjelent dolgozatával aratta. E tárgykört továbbfejlesztve 1902-es doktori értekezésében megteremtette a trigonometrikus sorok elméletének modern alapjait. Az 1902-1903. tanév téli szemeszterén Göttingenben D. Hilbert és H. Minkowski, a nyárin Párizsban E. Picard és J .Hadamard előadásait hallgatta, és ő maga is előadásokat tartott saját kutatási eredményeiről. Az 1905-ben Bolyai-díjjal kitüntetett, nagy tekintélyű H. Poincaré befolyására 1911-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki Kolozsvárott, és még ugyanebben az évben, Eötvös Loránd ajánlatára, a budapesti Tudományegyetemen kapott katedrát. Legnagyobb hatású felfedezése, a Fourier-sorok összegezhetőségére vonatkozó, róla elnevezett Fejér-tétel újszerű vizsgálatokat tett lehetővé e szakterületen, és új lendületet adott a divergens sorok elméletének is. Az interpolációról című tanulmányát 1918-ban az Akadémia nagyjutalommal díjazta. Az interpoláció-elméletben általánosította a Legendre-féle polinomokat, bevezette a lépcsőparabola fogalmát, és arra értékes tételeket mutatott ki. 1921-ben Riesz Frigyessel együtt kidolgozta a konform leképezések alaptételének legrövidebb bizonyítását. Fontos működési területe volt a konstruktív függvényelmélet is. Igen sokat tett Bolyai János érdemeinek hazai és külföldi elismertetéséért. Már kolozsvári éveiben Ady Endrétól Zalai Béláig kiváló írók, művészek, tudósok sora tartozott kiterjedt baráti társaságához.
1908-ban az MTA levelező, 1930-ban rendes, 1946-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1948-ban megkapta a Kossuth-díj első fokozatát, 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Számos külföldi egyetem ajánlott fel neki egyetemi katedrát, de ő mindvégig itthon maradt. Kiváló kutató matematikusokat és tanárok több generációját nevelte föl. Körülötte és Riesz Frigyes körül alakult ki a magyar matematikai iskola, amelynek rangját olyan világhírű tanítványok sora mutatja, mint például Pólya György , Riesz Marcell, Szegő Gábor, majd Neumann János, Erdős Pál, Kalmár László és Turán Pál. Utóbbi Fejér Lipót Összegyűjtött munkáinak két kötetét (német kiadás: Gesammelte Arbeiten) 1970-re rendezte sajtó alá.
Sain Márton-Sain Ildikó (MTA Matematikai Kutatóintézet)
