Hevesy György
(Budapest, 1885. augusztus 1.-Freiburg, 1966. július 5.)
Budapesti, berlini és freiburgi egyetemi éveit követő tudományos pályafutása Zürichben, a híres műegyetemen indult, majd Haberhez, az ammóniaszintézis feltalálójához látogatott a karlsruhei műegyetemre. Mivel Haber az olvadt cink oxidációjakor alkalmanként fellépő elektronsugárzás vizsgálatával bízta meg Hevesyt, 1911-ben a mérési metodikák elsajátítása céljából Rutherford intézetébe, Manchesterbe ment. Ez volt az a hely, ahol 
akkoriban egy merőben új fizika volt születőben, az atomfizika. Hevesy első feladata az akkor még rádium-D-nek nevezett ólomizotóp izolálása volt. Bebizonyította, hogy az izotópokat nem lehet kémiai módszerekkel elválasztani, viszont ekkor gondolt Hevesy arra, hogy a rádium D-t ólom jelzésére lehet felhasználni, és így az ólom jelenlétét a sugárzás észlelésével tudja kimutatni. E módszert ma izotópos nyomjelzésnek nevezzük. Sok későbbi világhírű tudós dolgozott akkor Rutherford laboratóriumában. A dán Niels Bohr is, akivel Hevesy egy életre szóló barátságot kötött. 1912-ben a budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi kara Hevesyt magántanárává habilitálta. Itt Gráh Gyulával az ólomatom öndiffúzióját vizsgálta szilárd ólomban, radioaktív ólomizotóp segítségével. Ez tekinthető a nyomjelzéses módszer első metallográfiai almazásának.
Hevesy 1920-ban elhagyta Magyarországot, Koppenhágába utazott az ott időközben inté-
zetvezető professzorrá lett barátjához, Bohrhoz. Az ő intézetében dolgozott, ott fedezte fel a hafniumot (1920), a periódusos rendszer még hiányzó és oly régóta, sokak által keresett ,72. kémiai elemét. 1926-ban a németországi Freiburg egyeteme hívta meg a kémia professzorának. Itt megint ragyogó felfedezéseket tett: kidolgozta az úgynevezett izotóphígításos, valamint a röntgen-fluoreszcenciás szerkezetvizsgáló és analitikai módszert. Hevesy 1932-ben felismerte a mesterséges úton előállított izotópok gyakorlati jelentőségét, nevezetesen, hogy a Joliot-Curie-féle részecskebombázással a nem aktív elemek is radioaktívvá tehetők, és az így keletkező sugárzás mérése alapján mennyiségük meghatározható. Ez az aktivációs analízis.
1934 végén Hevesy ismét Koppenhága, a Bohr-intézetbe költözött, ám 1942-ben a németek megszállták Dániát. Akkor már Otto Hahn uránhasításos kísérletei nyomán az atomtudósok között ismert volt az atombomba elkészítésének lehetősége, ezért a neves atomtudósokra mindenütt figyeltek. A szövetségesek segítségével Bohrnak sikerült az Amerikai Egyesült Államokba szöknie, Hevesy pedig Svédországot választotta.
Elismerés bőven érte, 1943-ban a kémiai Nobel-díjat ítélték neki. Ezen kívül még számtalan
magas tudományos kitüntetésben (Fermi-, Copley-, Bohr-éremben, "Atommal a békéért" díj-ban) részesült. Hevesy Györgyöt a Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben tiszteleti tagjává, a Budapesti Műszaki Egyetem 1965-ben díszdoktorává választotta.
Tömpe Péter (kémiatörténész, EGIS)
Bővebben:
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/hevesy_gyorgy__1885_kemiai_nobeldij_1943
Nobel-díjról: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/nobel/nobeldij.html
