A híres botanikus, DIÓSZEGI SÁMUEL (Debrecen, 1760. dec. 29. – Debrecen, 1813. aug. 2.) a debr
eceni teológia elvégzése után két évet töltött Göttingenben. Itt ismerkedett meg Linné rendszerével és elhatározta ennek magyar nyelvre való átültetését. Visszatérve Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben volt lelkész (1789-1789), majd debreceni esperes lett. Barátja – és mellesleg sógora – volt a költő Fazekas Mihály, együtt írták meg a Magyar Füvészkönyvet. Az 1807-ben megjelent mű nagyrészt Diószegi munkája. A gyakorlati részt, az Orvosi Füvészkönyvet már önállóan írta és adta ki 1813-ban. A könyv értékes része a függelék, amely az első magyar szinonímaszótár több, mint 1400 régi magyar növénynévvel.
A Diószegi-Fazekas féle füvészkönyv, mint a Linné-rendszer alapján készült első magyar növényhatározó, közel egy évszázadon át volt használatban. A növénynevek mellett az egyéb növénytani terminológia, a magyar alaktani kifejezések miatt is fontos mű; utóbbiak jelentős részét ma is használjuk.
Magyar Fűvészkönyv (Debrecen, 1807.) előszava:
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/megcsapottak/fuveszkonyv.html
