Asbóth János

(Szatumik, 1845. június 7. - Videfalva, 1911. június 28.)

Az egyik legműveltebb és legkülöncebb magyar író-újságíró-gondolkodó (akit Ábrányi Kornél nyomán angolos modora miatt "sir John Asbóth"-ként emlegetettek a kor közéletében). Asbóth 1862-1863-ban a műegyetemen tanult, mígnem (apjával együtt)"az
Almásy-féle összeesküvésben való részvétel gyanújával haditörvényszék elé állították és rendőri őrizet alá helyezték, így Svájcban és Németországban kényszerült befejezni tanulmányait. A porosz-osztrákháború idején Párizsban az újabb függetlenségi szervezkedés egyik szereplője. Az emigráció folyamatos veszekedése és rivalizálása azonban olyannyira kiábrándította, hogy feladta lobogó függetlenségpárti nézeteit és átértékelte teljes politikai nézetrendszerét. Hazatérve elszegődött Kemény lapjához, a Pesti Naplóhoz. A kiegyezés után került a Pénzügyminisztériumba, majd a Honvédelmi Minisztérium elnöki titkárává nevezték ki. Itt nem sokáig dolgozott, mert a konzervatív Kelet Népe című lap, melynek laptulajdonosa Kállay Béni volt, főmunkatársnak hívta. Saját lapot is alapított, a kolozsvári Ébredést. Első írása 1862-ben jelent meg a Budai Lapokban. Külföldi tanulmányai alatt írta meg az Egy bolyongó tárcájából (1866) című, sajátos hangvételű útirajzát svájci és németországi élményeiről. Stuart Mill szellemében vaskos társadalomelméleti kötetet írt A szabadság (1872) címmel. Az Irodalmi mozgalmak a kiegyezés után (1879) című kötetében korának irodalmi szereplőiről ad invenciózus, kritikus képet, s lesz a modern intellektuális kritika jelentős előfutára. Sajátos hangú romantikus-dekadens énregényét, az Álmok álmodóját (1876, kiadása: 1878), mely Darvady Zoltán céltalanná váló életét és reménytelen szerelmét meséli el, az utóbbi évtizedekben újra fölfedezték, értelmezések sokasága vizsgálja sokrétű talányosságát, egyedi zeneiségű textusát, keresi magyarázatát belső monológjainak, jelképiségének és látomásos képalkotási eljárásának.
 

Császtvay Tünde (MTA Irodalomtudományi Intézet)