“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”

(Wass Albert)

Toldy Ferenc

(Buda, 1805. augusztus 10.-Budapest, 1875. december 10.)

"Ó a magyar irodalomtörténet atyja, s vállain fog emelkedni mindenki, ki e térre lép." Emlékbeszédében Gyulai Pál nem elsőként, de egy azóta is tőle idézett, szállóigévé vált metaforával nevezte Toldy Ferencet szaktudománya alapítójának.
Könyvei újraolvasásával átértelmezhetjük ennek az érdekesen ellentmondásos apa- sőt atyafigurának tudománytörténetileg sajátos szellemi útját, melynek iránya és irányváltásai, megszakítatlansága és szakaszai megannyi kérdést. vetnek föl. Hogyan vált Franz Schedel és Josepha Thalherr német anyanyelvű fiából, Franz Karl Joseph Schedelből a reformkorban magyar költő, műfordító, szerkesztő és kritikus, végül olyan tudós irodalomtörténész, aki tudománya anyagválogatási elvének újraértelmezésével oroszlánrészt vállalt a magyar irodalomtörténet magyar nyelvű művekre szűkítésében, s többek közt éppen a német nyelvűek kizárásában? Hogyan lett Virág Benedek, Kisfaludy Károly és Horvát István reményteljes pártfogoltjából, majd főként Kazinczy lázadó tanítványából, Vörösmarty és Bajza ifjúkori barátjából az Akadémia titkára, a Kisfaludy- Társaság elnöke, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, a magyar nyelv és irodalom egyetemi tanára, a magyar írásbeliség múltjának első számú kutatója, kallódó életművek fáradhatatlan összegyűjtője, máig olvasott, iskolai tananyaggá vált szövegek nemegyszer, első kiadója és méltatója? Miből mivé alakult az ő kezén az irodalomtörténeti nagyelbeszélés, hogyan alakultak ki e reprezentatív tudományos műfaj sajátságai, nyelvezete, előfeltevései és módszerei? Hogyan hatott ez a sokáig példának tekintett munkásság az irodalomtörténészi feladatértelmezésre, beleértve tudósi munka és politikai feladatvállalás kényes viszonyát? Mit mondanak nekünk ma a régi és az új irodalomtudományról Toldy Ferenc művei?

Dávidházi Péter (MTA Irodalomtudományi Intézet)
 http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc

“A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztassz.”

(Albert Schweitzer)

Balázs Béla (Szeged, 1884. aug. 4.-Budapest, 1949. május 17.)

Balázs Béla ( eredeti nevén Bauer Herbert), író, költő, forgatókönyvíró, kritikus, a 20. századi filmesztétika nemzetközi jelenőségű alakja. Budapesten a Pázmány Péter
Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, 1902-tól az Eötvös-kollégium tagja. 1906-ban, tanulmányai befejezése után külföldi tanulmányútra megy. A berlini egyetemen Georg Simmel előadásai hallgatja, és megírja első könyvét, a Halálesztétikát.
 

Doktori diplomát 1909-ben szerzett. Költői pályája a Holnap Antológiában közölt verseivel indul (1908). A Nyugatban publikál. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerez ismertséget. 1909-ben bemutatják első színpadi művét (Doktor Szélpál Margit). 1911-1912-ben hosszabb időt tölt külföldön (ltália, Párizs, Berlin), és ekkoriban jelennek meg első verseskötetei. 1914-ben önkéntesként kerül a frontra, megsebesül. 1916-ban megjelenik háborús naplója. 1919-ben a Forradalmi Irók Direktóriumának tagja, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrál, ahol a Der Tag című újság munkatársa lett (1919-1926). Ekkor kezd el filmelmélettel foglalkozni. Nevéhez fűződik a rendszeres, művészi igényú filmkritika megteremtése.
Több német és magyar nyelvű lap munkatársa, napi rendszerességgel jelentet meg színházi és filmkritikákat, majd ezeket feldolgozva írja meg 1925-ben filmesztétikai főművét, a Látható embert. 1926-tól 1930-ig Berlinben él és dolgozik. Belép a Német Kommunista Pártba. Németországi tartózkodása alatt ismerkedik meg Leni Riefenstahllal, és több filmjének is forgatókönyvírója lesz.
1930 őszén a szovjet írók meghívására Moszkvába utazik, hogy filmet írjon és rendezzen a
Magyar Tanácsköztársaságról. 1932-ben Moszkvában telepedik le, ahol a Filmfőiskola tanára lesz. 1938-tól a moszkvai magyar nyelvű folyóirat, az Új Hang főmunkatársa. 1931 és 1945 között a moszkvai filmfőiskola tanára. 1945-ben hazatért Magyarországra. Balázs Béla forgatókönyvéből készült a Valahol Európában, Radványi Géza rendezésében. Az általa alapított Filmtudományi Intézet vezetője és a Színház- és Filművészeti Főiskola tanára volt (1946-1949).
A filmesztétika nemzetközileg elismert tudósaként több külföldi filmfőiskolán is tanított.
Hirdette, hogy a film önálló művészet. Művei közül A fából faragott királyfit (balett) és A kékszakállú herceg várát (opera) Bartók Béla zenésítette meg.
1948 után őt is éles bírálatok érik állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elveszti állásait, nem taníthat a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentetik meg. Csak évtizedekkel halála után kerül életműve -különösen filmesztétikai munkássága -a méltó helyére.
 

Aknai Katalin (MTA Művészettörténeti Kutatóintézet)
 

nyugat.oszk.hu/html/alkotok/balazs.htm

Balázs Béla díjasok: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bal%C3%A1zs_B%C3%A9la-d%C3%ADj

“Ha azt akarod, hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen, hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni.”

(kínai bölcsesség)

Brunszvik Teréz

(Pozsony, 1775. július 27.-Vácduka, 1861. szeptember 23.)

A nemzeti emlékezet az első hazai kisdedóvó létrehozójaként, a női emancipáció egyik úttörőjeként, számos nőegylet, ipariskola és cselédlányokat képző intézmény alapítójaként tartja számon. Fiatal korától kezdve érdekelték a pedagógia kérdései, ezért 1808-ban testvérével, Jozefinnel (Beethoven "halhatatlan kedvesé"-vel) Svájcba utazott, hogy megismerkedjen Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) tanítási módszerével. 1828. június 1-jén Budán, a krisztinavárosi Mikó utcai házukban megnyitotta az első hazai kisdedóvót, amelynek az "Angyalkert" nevet adta. Ezt az intézményt -mai fogalmaink szerint -aligha tekinthetjük óvodának, hanem sokkal inkább "kisgyermekiskolá"-nak, mivel oda hétéves koruktól járhattak a növendékek, akiknek írást, olvasást, számolást, rajzot, éneket, kézimunkát és magyar nyelvet tanítottak. Brunszvik bőkezű adományából kisdedóvó nyílt a Vízivárosban, majd az Úri utcában is. Jelentős összegekkel támogatta a lipótvárosi, nagyszombati, pozsonyi, nagyváradi, kolozsvári intézmény létrehozását, 1843-ban pedig -Wesselényi Miklós báróval közösen -Zsibón alapított kisdedóvót. Az 1830-as években az ő nevéhez fűződik az első bécsi óvoda és a hegedűgyártásáról világhírű Cremona hasonló intézményének létesítése. Ezen kívül jelentős pénzösszegekkel segítette az augsburgi és müncheni "gyermekkertek" megalapítását is. 1836-ban a grófnőnek döntő szerepe volt a "Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület" megszervezésében. Kezdeményezésére hozta létre ugyanebben az évben Bezerédj Amália (1804-1837) grófnő a Tolna megyei Hidja-pusztán -Lengyel község határában -az első vidéki óvodánkat.
A hazai kisdednevelés fontos eseménye köthető 1837-hez, amikor Wargha István (1808-1876) Tolna mezővárosban megalapítottaaz első hazai óvóképző intézetet, amely hat év múlva Pestre települt át, és ott Ney Ferenc lett az igazgatója. Brunszvik jelentős energiát fordított unokahúga és "szellemi gyermeke", Teleki Blanka (1806-1862) nevelésére, hazai iskoláztatására és külföldi tanulmányútjaira is. A szabadságharc eseményei lelkesítő erővel hatottak Teréz grófnőre, szimpatizált a radikális nemzeti törekvésekkel, a Habsburg-ház trónfosztásával és a honvédsereg katonai sikereivel. Ezzel magyarázható, hogy 1851-ben -Teleki Blanka pere kapcsán -az osztrák hatóságok bíróság elé idézték a 76 éves idős asszonyt, akinek meghurcoltatása megdöbbenést és felháborodást váliott ki a hazai közvéleményben. A megalázó procedúra után már visszavonultan élt, s rokona, báró Forray Andrásné (Brunszvik Júlia) vácdukai birtokán hunyt el.
 

V. Molnár László ( Pécsi Tudományegyetem)
 

Bővebben:

 http://www.ujakropolisz.hu/cikk/egy-nagy-magyar-honleany-brunszvik-terez-1775-1861-portreja

“A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.”

(Arthur Golden)

IV. László ugyan megnősült, de feleségével nem élt házaséletet, inkább kun ágyasait részesítette kegyeiben. Így nem csodálhatjuk, hogy nem maradt törvényes utódja. Öccse, András, akit egyes csoportok vele szemben trónkövetelőként próbáltak felléptetni, már 1278-ban, tízesztendősen elhunyt. Nem maradt más férfi az Arpádok családjából, csak annak a Beatrixnak az unokája, András, akinek törvényes származását - hogy apja valóban II. András királyunk lett volna -IV. Béla óta sokan erőteljesen vitatták. Bár rajta kívül többen is igényt tartottak a magyar trónra, két héttel László halála után mégis az ő fejére helyezték a koronát 1290. július 23.án Székesfehérvárott. A gyors aktus jelzi, hogy "ugrásra készen" várta élete nagy lehetőségét, s László halálakor minden bizonnyal már az országban tartózkodott. (Alighanem örök titok marad, hogy a háttérből kik irányíthatták László kun orgyilkosainak kezét.)

András a külföldi hatalmak közül leginkább Velence segítségében reménykedhetett, az országon belül egyértelműen mellette állt az egyház, a főúri csoportok közül a Kőszegiek támogatták megválasztását (ám később éppen ők ejtették fogságba!). Rajtuk kívül a köznemességre és (egy ideig) az erdélyi szászokra próbált támaszkodni. Nem késlekedett, s mindenekelőtt törvényekkel igyekezett rendet teremteni. Támogatta a nemesi megyét a bárói rangú megyei ispánok ellenében, az egyházat jogtalanul elvett birtokai visszaszerzésében, az erőszakkal kicsikart nemesi birtokeladásokat hatályon kívül helyezte, a hatalmaskodók által elfoglalt várak, vásárhelyek visszaadásáról is intézkedett. Az 1290-es törvény különlegessége, hogy "bármiféle bárók kizárásával" született, egészében a magyar püspöki kar alkotásának tekinthető. András rendet ígért, azt megvalósítania azonban neki sem sikerült. Szinte minden évben az országnak hol az egyik, hol a másik pontján kellett szembenéznie belháborúval, ellene irányuló felkeléssel, összeesküvéssel. 1297 -ben szembefordult vele a hatalmas felvidéki oligarcha, Csák Máté. 1301. január 14-én a budai
várban váratlanul elhunyt III. András - alig harminchat évesen. Halála után két évvel az Ákos nembeli István nádor megrendítően fogalmazta meg a nemzeti dinasztia kihalása fölött érzett fájdalmat: "Meghalt András, Magyarország jeles királya [...] az utolsó
aranyágacska, amely atyai ágon Szent István királynak, a magyarok első királyának nemzetségéből, törzséből és véréből sarjadt, az egyházat kormányzó főpapok, Magyarország bárói, előkelői, nemesei és bármilyen rendű lakói, mikor felfogták, megtudták és értesültek, hogy igaz és természetes uruk elhagyta őket, Ráchelként siratták, és végtelenül megzavarodtak, és nagyon megrendültek..."
 

Csorba Csaba, Estók János, Salamon Konrád: Magyarország képes története (Magyar Könyvklub)

“Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek, biztos módja annak, hogy üldözzenek minket.”

(Voltaire)

Horváth Keresztély János fizikaprofesszor, a felsőbb fizika, a kísérleti fizika és a mechanika egyetemi tanára, Kant filozófiájának bírálója volt.
A nagyszombati egyetemen tanult, majd az ottani convictus igazgatója volt. Jezsuitaként 1769-től kezdődően adott elő a nagyszombati egyetemen és a budai jezsuita akadémián logikát és metafizikát. 1770-ben ő lett nyugalomba vonulásáig a filozófiától különvált fizika professzora. A jezsuita rend feloszlatása után is az egyetem kötelékében maradt. Azt követően is ő vezette a fizika tanszéket, hogy 1777-ben az egyetem Nagyszombatból Budára költözött. A már Budára helyezett Tudományegyetemen belül 1782-ben jött
létre a Mérnökképző Intézet (Institutum Geometricum), ahol szintén tanított. 1784-1785-ben az egyetem rektora volt. 1790-ben tagjává választotta a göttingeni tudóstársaság. Nyugdíjazása (1791) után egresi apátként dolgozott. Korának egyik legtermékenyebb tankönyvírója volt. Munkáiban a Bécsben élt Makó Pál tankönyveire és más jeles szakmunkákra is támaszkodott, de több ponton túl is lépett azokon. Budán 1784-től Nemetz József János és Pasquich János voltak a tanszéki munkatársai. Pasquich -később maga is professzor, majd a csillagvizsgáló igazgatója lett -német nyelvre fordította Horváth Keresztély János néhány latin nyelven közreadott munkáját. Tankönyveit, szakkönyveit nemcsak Magyarországon jelentették meg, hanem számos munkájából Augsburgban és Velencében is készült kiadás. Az utóbbiak között említjük a logika, a metafizika és az általános fizikai, valamint a matematika alapjait tárgyaló tankönyvét. Az 1767-ben kiadott fizikájára Goethe is hivatkoiott. E könyvében a szűkebben vett fizika mellett foglalkozott a hegységkeletkezés, a vulkanizmus és a földrengések okaival is, s összefoglalta a légkörről és a vízrajzról való alapvető tudnivalókat. Fizikai tankönyvei mellett elsők között írt hazánkban statikai, hidrosztatikai, hidraulikai, gépészeti, mechanikai, aerosztatikai és pneumatikai szakkönyveket, utóbbiakat elsősorban a Mérnökképző Intézet hallgatói számára.

Életművének kutatója, M. Zemplén Jolán állapította meg tankönyveiről: "Mint képzett és olvasott fizikus eljut addig a határig, ameddig a XVIII. században rendelkezésre álló adatok és a hallgatóság matematikai ismeretei alapján ellehetett jutni. A könyvek fő érdeme az anyagnak olyan mintaszerű rendbe szedése, amilyennel külföldi szerzőknél is ritkán találkozunk."
Az 1783-ban megjelent munkájában Európában elsők között foglalkozott a hidrogénnel töltött léggömb számításaival és elméletével. Tegyük hozzá, hogy a kötött léggömbbel történő kísérletek kezdete erre a korszakra tehető, hiszen a Montgolfier testvérek első léggömb-bemutatója 1783. június 5-én volt, a magyarországi kísérletek pedig csak a következő évbenkezdődtek.

Gazda István (Magyar Tudománytörténeti Intézet)