Békésy György magyar származású Nobel-díjas biofizikus(Budapest, 1899. június 3. - Honolulu, Hawaii, 1972. június 13.)
1961-ben orvosi Nobel-díjat kapott „a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseiért”.
Békésy György 1899. június 3-án született Budapesten. Édesapja dr. Békésy Sándor (1860-1923) kolozsvári születésű gazdasági diplomata, édesanyja Mazaly Paula (1874-1974). Iskoláit - a
pja kiküldetései miatt - Münchenben (1904-1909), majd Konstantinápolyban, jezsuita iskolában (1909-1910) végezte. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten, a Werbőczy Gimnáziumban (1910-1911)és Zürichben (1911-1915) végezte. 1916-tól a Berni Egyetemen vegyészetet tanult, a Budapesti Egyetemen az Eötvös tanítvány Tangl Károly professzor mellett 1923-ban ledoktorált fizikából.
1924-ben talált munkát a Postakísérleti Állomáson, az egyetlen jól felszerelt laboratóriumban, s két év megszakítással egészen 1948-ig az Állami Postakísérleti Állomáson dolgozott , ahol a távközléssel kapcsolatos kutatásokat végzett. Ez a kutatás keltette fel az érdeklődését a fül működésével kapcsolatban. Az 1930-as években a Magyar Rádió stúdióinak akusztikus tervezését is ő végezte el. 1933-ban a Tudományegyetem magántanárává habitálták, 1940-ben ugyanitt kinevezték a Gyakorlati Fizikai Intézet professzorává. 1946-ban Svédországba, a Karolinska Intézetbe utazott, hogy a füllel kapcsolatos kutatásait folytassa.
1947-ben az Egyesült Államokba utazott, és ott 1966-ig a Harvardon dolgozott. Miután laboratóriuma leégett a Hawaii Egyetem meghívását fogadta el 1966-ban, itt dolgozott haláláig.
Békésy György előadása a Nobel-díj átadásakor:
epült morva zsidó kereskedőcsaládból származott. Kezdetben Makón éltek, majd Bécsben tanult. Apja halála után a nehéz körülmények elől és legipkább kalandvágytól hajtva Pulitzer Amerikába ment. Újvilágbeli pályáját kazánfűtőként, majd postalovak gondozójaként, pincérként kezdte, s csak 1868-ban tudott elhelyezkedni először egy újságnál. Tíz évet töltött riporterként a Westliche Postnál. Időközben annyira megtanult angolul, hogy gyönyörű klasszikusságú fordításaiért versenyeztek a lapok. Négy évvel később az újság egy részét már ő birtokolta. A kortársai által csak forgószélként emlegetett Pulitzer 1871-ben járt utoljára Magyarországon. Visszatérve Amerikába 1876-ra már az egyik legnagyobb példányszámú orgánum, a The Sun tudósítója lett. 1878-ban feleségével -aki a nagy hírű Jefferson Davis unokahúga volt -európai körútra indultak, s innen küldte óriási olvasottságú, nevét ismertté tevő rendszeres tudósításait Amerikába. 
A jóváhagyásával alakult Pulitzer-díjakat 1917-ben osztották ki először az újságírás, az irodalmi és a zenei teljesítmények jeleseinek. A díj alapítását összekötötték a New York-i Columbia gyetemmel kötött szerzőéskötéssel, melyben kidolgozták és bevezették az egyetemen az újságírás-oktatást. Élete végén teljesen elvesztett látását, de még azután is ő rányította vasszigorral a Worldöt, mely halála után két évtizeddel szűnt meg. Ma is működik az általa alapított, St. Louis székhelyű Post Dispach.
ott, ő maga azonban nem számított gazdag embernek. 
Fejér Lipót Pécsett érettségizett, majd a budapesti Műegyetemre iratkozott be, ahonnan átment a Tudományegyetemre. Az 1899-1900. tanévet a berlini egyetemen töltötte. Professzorai közül különösen H. A. Schwarz volt rá irányító hatással. Felhívta figyelmét a Fourier-sorokra, amely területen Fejér kiemelkedó eredményeket ért el. Első nemzetközi sikerét még egyetemista korában a Fourier-sorok új összegzési eljárásáról szóló, a francia akadémia lapjában, a Comptes Rendus-ben 1900-ban megjelent dolgozatával aratta. E tárgykört továbbfejlesztve 1902-es doktori értekezésében megteremtette a trigonometrikus sorok elméletének modern alapjait. Az 1902-1903. tanév téli szemeszterén Göttingenben D. Hilbert és H. Minkowski, a nyárin Párizsban E. Picard és J .Hadamard előadásait hallgatta, és ő maga is előadásokat tartott saját kutatási eredményeiről. Az 1905-ben Bolyai-díjjal kitüntetett, nagy tekintélyű H. Poincaré befolyására 1911-ben nyilvános rendes tanárrá nevezték ki Kolozsvárott, és még ugyanebben az évben, Eötvös Loránd ajánlatára, a budapesti Tudományegyetemen kapott katedrát. Legnagyobb hatású felfedezése, a Fourier-sorok összegezhetőségére vonatkozó, róla elnevezett Fejér-tétel újszerű vizsgálatokat tett lehetővé e szakterületen, és új lendületet adott a divergens sorok elméletének is. Az interpolációról című tanulmányát 1918-ban az Akadémia nagyjutalommal díjazta. Az interpoláció-elméletben általánosította a Legendre-féle polinomokat, bevezette a lépcsőparabola fogalmát, és arra értékes tételeket mutatott ki. 1921-ben Riesz Frigyessel együtt kidolgozta a konform leképezések alaptételének legrövidebb bizonyítását. Fontos működési területe volt a konstruktív függvényelmélet is. Igen sokat tett Bolyai János érdemeinek hazai és külföldi elismertetéséért. Már kolozsvári éveiben Ady Endrétól Zalai Béláig kiváló írók, művészek, tudósok sora tartozott kiterjedt baráti társaságához. 
ó budapesti Népoperához szerződött, S elsősorban operett-szerepekben lépett fel. Az első világháború idején, a Népopera bukása miatt munka nélkül maradva társaival (pl, Gyárfás Dezsővel, az ismert kupléénekessel vagy a később Michael Curtiz néven rendezőként az Oscar-díjat is elnyerő Kertész Mihállyal) megalapította az Apolló Színházat. Ez valójában kabaré volt. Repertoárjában a magyar kabaréirodalom legjobbjainak (pl. Gábor Andor, Karinthy Frigyes, ,Harsányi Zsolt, Lovászy Károly) művei szerepeltek. Önálló irodalmi kabarét is alapított (Muskátli Kabaré), ez azonban 1920 elején megbukott. Gózon játszott a Király, a Renaissance, a Blaha Lujza és a Magyar Színházban, az igazi fordulat akkor következett be pályáján, amikor a Belvárosi Színházhoz szerződött. A korábbi énekes szerepek után ugyanis itt vált belőle végre elismert prózai színész.
Tanácsköztársaság idején igazgatóőrré nevezték ki, 1920-ban lefokozták, s csak 1934-tól volt ismét a Növénytár igazgatója.
rában vette fel először a pincérkabátot apja szállodájában, de a vendéglátással talán korábban eljegyezte magát, hiszen már apja, Gundel János is a Szállodások és Vendéglősök Ipartársulatának elnöke volt. Kétségkívül a szakma világszerte híres magyar képviselője ő, neve jelképpé vált, éttermébe ma is elzarándokolnak az idelátogató külföldiek. A nemzetközi elismertséget a New York Times 1939-ben megjelent cikke alapozta meg, mely szerint "A New York-i Világkiállításon felállított éttermének nagyobb turisztikai hatása volt Budapestre, mint egy hajórakomány prospektusnak."
Ételkreációi vagy még inkább költeményei, mint a Pethes-leves, a Fogas Gundel módra vagy éppen a Gundel palacsinta, hogy csak néhányat említsünk, mind a mai napig rangos helyen szerepelnek étlapjainkon és menükártyáinkon. Neve egyet jelent a minőség és a szakmaiság magas szintű művelésével, a lelkiség és az állhatatosság talaján. Ezt a tisztességes tehetséget nélkülözhetetlen magatartást örökölte meg népes családja, valamint az általa vállalt és az Őt vállaló és valló közösségek. Méltán példaképünk több